Múzeumok majálisa

 Múzeumok majálisa - 2004 óta évi rendszeres programunk, akkor véletlenül találtunk rá, azóta tudatosan keressük, mikor lesz. Egy nagyon érdekes megfigyelésünk is kapcsolódik hozzá , évek óta azon a hétvégén tuti esik eső - ez Cincér megfigyelés, nem népi, de biztos köze van hozzá, hogy a Múzeumi Világnaphoz kapcsolódva rendezik meg jó ideje már.

Ilyenkor  mindig kiderül számomra milyen hatalmas is a Magyar Nemzeti Múzeum kertje, egy nap alatt nem tudjuk végignézni az egészet, éppen ezért idén két napot szántunk rá, mindkét nap meggpróbált ránk ijeszteni az eső, de mi tántoríthatatlanok maradtunk. Sok eddig már ismert múzeumról is tudtunk meg újabb infokat, no meg eddig ismeretlen múzeumokról is szereztunk tudomást. Elég sok múzeumi sátorban gondoltak a gyerekekre, általában valami kézműves foglalkozással, játékkal vagy totóval, így nehéz volt a gyors haladásunk.

Az egyik nagyötlet az volt, hogy több múzeum összefogott: össze kellett gyűjteni 6 pecsétet 6 különböző helyről, amely mind valamiképpen kapcsolódott a Dunához. Hogy miért éppen Duna? - Részben derült ki számomra, de jó ötlet volt. Nos azért, mert a Budapesti Történeti Múzeumban készül egy kiállítás a Dunához kapcsolódva. 

Repülőhíd makett

A múzeumok, ahonnan a pecséteket össze kellett gyűjteni: a már említett Budapesti Történeti Múzeum, az Óbudai Múzeum, A Duna Múzeum, Az Országos Levéltár, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum és a Petőfi Irodali Múzeum.

A Petőfi Irodalmi Múzeum sátrában verset kellett írni a Dunáról, bizonyos szófajok segítségével, a fiúk verse ez lett:

1. sor: Cím ( 1 főnév)                                                    A Duna

2. sor: Leírás (2 melléknév)                                      Hosszú és széles.

3. sor: Cselekvések (3 ige vagy igenév)            Folyik, hullámzik, ringatózik.

4. sor: (Érzelem, gondolat (4 szó)                    Magamat látom benne én.

5 sor: ( A lényeg újrafogalmazása)                            ÓRIÁSPATAK.

verselés

A Közlekedési Múzeumnál tésztából kellett hidat, elsősorban Lánchidat készíteni, bár más anyagból más hidak is készültek.

Nagyon sok sátorban megfordultunk, a fiúk hajtogattak repülőt, raktunk ki puzzle-öket, kerestünk különbségeket, beszélgettünk jó sok helyen.

életkép

Csongor tintával szépírást is gyakorolt. Koppány csirizzel ragasztott magokból képet és még sok egyebet.

A nagy megmentő szerepe a Kenyérmúzeumra maradt, ott mindig nagyon finom péksütemények kaphatóak, így majális alkalmával. Volt ott pogácsa, perec, rongyos kifli és még ki tudja miinek is nevezett finomságok.

A győri Városi Művészeti Múzeum sátrában a kicsiknek koronát csináltam, s addig Csongor sárkányt díszített, majd megtanulta hajtogatni és azóta már kut készült a sárkány mintájára, s persze a kicsiknek is készült sárkány.

sárkánygyár

Király és királykisasszony koronában már otthon

Az MTI sátrában jónéhány muzeális tárgyat láttunk kiállítva és jó sokat beszélgettünk ezekről az eszközökről. A fiúk kaptak amarkukba lyukkártya lyukakat is.

A rádiómúzeum buszábana hangunkat retusálták a 30-as évek hangulatában, ezt megkaptuk cd-n is.

Majd a gyerekek tűzoltókká váltak egy kis időre:

Régi tűzoltókocsin ültek és engem akartak befogni a lovak helyett, hogy húzzam őket:))

Majd fél 6 magasságában egyszercsk dördült egyet az ég, majd előbb csepergett az eső, majd erőteljesen elkezdett zuhogni az eső, így a kiállítók elkezdtek összepakolni és miután csendesedett az eső mi is kimentünk a villamoshoz. Persze otthon nem esett, pedig a virágokra ráfért volna.

így esett az eső

Vasárnap délelőtt készítettük így el a Dunás pecsétek összegyűjtésért járó kihajtós lapot s közben további érdekességet tudtunk meg a Dunáról, a hidakról, az óbudai vizimalmokról, amik a Dunán működtek.

A Ludvig Múzeumnál érdekes kortárs művészeti irányzatokról szereztünk tudomást és ismertük meg, miközben a fiúk dobozt díszítettek, Tekla pedig őrizte a kiállított képeket.

A Hopp Ferenc Múzeum sátrában porcelán (helyett papír)tányért dekupázsoltak a gyerekek.

A szentendrei múzeumok is képviseltették magukat. A Kovács Margit Múzeum kamionjában jónéhány művét megnézhettük és egy filmet is vetítettek róla. A fiúknak legjobban az tetszett, hogy volt olyan szobra, amit meg is lehetett érinteni.

A fiúk jól megnézték az óriáslábasok előadását is.

Mi addig Teklával autót csináltunk papírból és üvegmatricáztunk is.

Csongor a BKV múzeum fejtörőit megoldva begyűjtött pár trolibusz, autóbusz és kombino  villamosmakettet., na jó a végén mi is beszálltunk a fejtörő megfejtésbe.

MAjd ismét megtaláltuk a Tűzoltó múzeumot.

A fiúk az eső ellenére tovább mentek még és ráleltek egy kovácsműhelyre is, ahol végigállták a sort, bár nem volt semmi biztató, hogy még sorra kerülnek, de még sikerült és el is készítettek egy-egy szerencsepatkót:

Még bementünk a Nemzeti Múzeumba, mivel ezen a napon ingyenjeggyel lehetett bemenni és kb két hónapja voltunk, de sajnos a koronázási palást nem volt megtekinthető, így most az bepótoltuk és a Kőtár részbe is bementünk még kicsit, zárásig.

És még némi féláras pékárut beszereztünk a Kenyérmúzeum sátrából, majd hazaindultunk.

Mi van a Gellérthegy alatt s felett?

A szombati napunkat a közmű cégek nyílt napja köré szerveztük.

Az első állomás a Rudas Fürdő volt, a Gellérthegy lábánál. Az Erzsébet híd lába alatt van egy Ivócsarnok, ahol 3, a hegyből előtörő forrás gyógyvizét lehetett megkóstolni és egyébként hétközben meg is lehet ezeket vásárolni.

Az Ivócsarnok bejárata

A források gyógyhatása és összetétele

A pohár így telik meg a langyos vízzel

Kóstolunk

A vizek elég érdekes ízüek voltak, a középső, azaz Attila víz elég kénes volt, a gyerekeknek nagyon nem jött be, de nekem szívesen adtak belőle. A néni nagyon kedves volt és egy palackból adott lehűtött vizet is, az már sokkal jobban ízlett a fiúknak is, kevésbé volt úgy átható illata és íze a víznek. Talán a Hungária víz a legfogyaszthatóbb langyosan, bár lehet nem ülnék le egy korsó ( fél liter) langyos vizet ott meginni, még ha csak 30 ft-ba is kerül.

Ezután a Gellért hegy felé vettük az irányt, de előbb jól megnéztük a vízesést, ha már megnéztük, meg is örökítettük.

Majd a hegyen sétáltunk sok sok lépcsőzéssel a Víztározó irányába, hiszen a program szerint be lehet menni megnézni. Miközben mászkáltunk a hegyoldalban sok-sok bodzabokrot láttunk és érzékeltünk az orrunkkal, így ellenállhatatlan vágyat kezdtünk érezni némi bodzaszörpre (folyt. köv. később). A fiúkkal gyorsan megtaláltuk a Gruber József víztároló medencét, no de Tekla Apával jól lemaradt, így némi kaland és kb negyed óra árán találtak oda, de mi addigra szereztünk jegyet a vezetett látogatáshoz 13 órára és mire odaértek még csak háromnegyed 1 volt:)))

A víztároló medence előtt a Vízművek sátra állt, ahol műszereket lehetett megnézni, feladatokat lehetett megoldani a Vízművek emblémájával ellátott szóróanyagokért ( nekünk is be kellett szereznünk néhányat), és persze csapvizet is lehetett inni, ezt a gyerekek jól meg is tették, nem számoltam hány pohár vizet ittak meg, de nem egyet:))))

A vezetett látogatáson sok érdekességet tudtunk meg a főváros víz ellátásáról, hogyan jut el hozzánk a víz, így egyre jobban látom mennyi félinfo van forgalomban. A lényeg a csapvíz igenis alkalmas fogyasztásra, középkemény és olcsóbb, de nem rosszabb, sőt néha ugyanaz, mint az ásványvíz.

így néz ki a víztároló egyik medence, a másik a tükörképe

ilyen betekintő ablakon át nézhettük meg a víztároló medencét

az egyik medence modellje

a játszós, kóstolós sátor

Felsétáltunk a víztároló tetejére, ott padok is vannak és a több oldalról felvezető lépcső jó játék. 

Majd átsétáltunk a szobrokhoz, azaz a Filozófusok kertjébe, ide egy nagyon régi emlék fűz kettőnket, egy holdtöltés éjszakán találkoztunk ott többekkel ( a holdtöltének sajátos helye van az életünkben).

Majd visszaindultunk kicsit arra, amerről jöttünk, hogy szedjünk bodzát, ha már bodzaszörpöt szeretnénk készíteni, de lig indultunk el, ez a kép fogadott, így még váratott magára a bodza begyűjtése:)))

Majd jött a következő tűzoltó autó:

 Velünk szemben leparkoltak:

 Ezzel még nem volt vége jött mégegy:

Mint megtudtuk a tűzoltók is a Gruber József víztároló medencét jöttek megnézni, hiszen 2001. szeptember 11. óta csak évi két nyílt nap van, amikor be lehet tekinteni, előtte heti két nap lehetett.

A fiúk elintézték maguknak egy kérdéssel, hogy fel is szállhattak a tűzoltóautóba:

 Végre szedhettünk bodzát is:

Innen jött a nagy feladat, átkerülni a hegy túloldalára, mert a Gellértfürdőben is nyílt nap van és vágytunk némi kuliszatitokra. Egy hosszú lépcsősor után a Bérc utcán találtuk magunkat, ahol jobbra indultunk és mire egy újabb úttal összetalálkoztunk volna elénk állt egy játszótér, a Dargay Attilának emléket állító Vuk játszótér.

  

                       

  

Nem két perces volt a játszótéri tartózkodásunk, de még teljesíthetőnek tűnt, hogy 5 órára a vezetés kezdetére odaérjünk a Gellért fürdőhöz, de még hátra volt az út majdnem fele és közbe jött a csúszdapark is, itt csak néhány csúszás volt így, a játszóteret ki is hagytuk és fél 5 magasságában megérkeztünk a Gellértfürdőbe, ahol a büfét teszteltük, a bécsis zsemléjük 390 Ft-ért egész jó érték - ár aránnyal rendelkező táplálék, a magos kiflis szendvics 500-ért már kevésbé, főleg mert a sajtot hajszál vastagságúra szelték benne, a sonkának ez nem ártott, de a sajtnak igen. A maradék néhány percben az előteret jól megnéztük magunknak, majd jött a vezetés.

Az előtér középről

Középen a tetőablakok

Középen a padlón a mo

Az előtér végében a csordogáló kút medencéje is mozaikos

Az emeleti átjáróról az előcsarnok

 Először 5 óra lévén a hullámmedencéhez rohantunk ki, a hullámot megnézni (óránként 10 percet működik és ez volt az aznapi utolsó), a csoport tagjai szerencsére működés közben is látni akarták a hullámgépet, így lerohantunk a gépházba, ahol megnézhettük az 1927 óta működő hullámgépet, működés közben, még az ajtó is beleremegett úgy dolgoztak a gépek.

Majd a beltéri medencét, a pezsgőfürdőt néztük meg és ott mesélt a vezető hölgy elég sokat magáról a fürdőről.

Ezután egy izgalmas kis séta következett, csövek alatt, fölött, mellett, alagúton át.

Itt megmutatta a hölgy merre van az ősforrás, ahonnan eredetileg táplálták a Gellért fürdőt, de az bekoszolódott, így most másik forrásból kapja a fürdő a vizet, nos a csövet láttuk, hiszen ha nem zárják csőbe, akkor ez is az előző sorsára jutna elkoszolódna, így nem lenne alkalmas fürdőzésre. Majd a föld alatti túránk során valahol a Gellért hegy alatt jártunk abban az alagútban, ami a Gellértfürdőt a ráczfürdővel köti össze, mi valahol félúton a Gellértfürdő és a Rudafürdő között járhattunk, ahol egyszercsak egy oldalnyílásban egy vaslétra vezetett fel. Ezen a vaslétrán fellépcsőzve tárult elénk egy barlang, amit Karfiolbarlangnak hívnak, nagyrészt borsókövek vannak a mennyezetén. Ez a rész állítólag nagyon nagyon régen, még a rakpartok előtti időkben iszapfürdő volt és nem valahol a föld alatt, hanem szintben a kinti úttal.

A barlanghoz felvivő létra

Karfiolbarlang

Alagút sínekkel és csövekkel a Gellértfürdő és a Ráczfürdő között a gellérthegy alatt

A végén még kicsit megpihentünk az előcsarnokban, hogy otthon a bodzavirágainkból készüljön egy-két dolog.

szerencsénkre senki nem lépett bele az önkioldós képbe