Az Amfiteátrumtól az Árpád kilátóig

Mivel a múlt héten a megboldogult Kertészeti, immár Corvinus Egyetemen rendezett virágkiállításon töltöttük időnket és nem kevés virággal megrakodva tértünk haza, így az esedékes locsolás és persze a reggeli termelői tej beszerzés után indultunk el, így a déli harangszó a buszmegállóban ért bennünket, de ez nem volt ok arra, hogy tervünket beteljesítsük, bár az elején is és a végén is kanyarítottunk egyet.

3 gyerek 3 helyen az Amfiteátrumban

A 86-os buszról a Nagyszombat utca megállónál szálltunk le, mivel ott volt az Amfiteátrum, így azt rögtön fel is akartuk fedezni, Szinte minden zegét-zugát beszaladgálták a gyerekek és mi hűséges kutyusok módjára utánuk)) Az Amfiteátrum „színpadán” egy csoport táncot gyakorolt, így a páholyból még előadást is láthattunk. Nem az eredeti útvonalon elindulva ugyan, de folytattuk a sétát, de a villamos síneken túl ott figyelt egy Ganz villamos mozdony V43-as az alias Kandó Kálmán, most nem tudom hogy is hívják Főiskola előtt-mellett, felvetődött bennünk a kérdés, miért nem Kandó mozdony? A válaszunk abban maradt egyéb meg nem erősítés hiányában, hogy talán mire odatették ezt a villamos mozdonyt Kandó mozdonyt már nem találtak épségben avagy felújítható állapotban.

a V43-as mozdony

Alig újabb néhány tíz lépés és a Doberdó utca sétányban folytatódott a Kiscelli Parkerdőben, de előbb még az elején megtalált kisjátszóteret laktuk be, meg a szendvicseink egy részét fogyasztottuk el.

Játszótér

 
A sétányon jópár lépcső vitt felfelé, de még Tekla is sétált, előbb találtunk egy kis forrást, amit csak kézmosásra tudtunk használni, közvetlenül egy kis kápolna tövében áll a forrás. Sajnos a kis kápolna zárva van és mivel szentmise sem gyakran van benne, így nem tekinthető meg belülről, bár én kíváncsi vagyok rá.

 

Az út mentén talált Csongor olyan sárga virágot, amivel lehet a kézre rajzolni, mint megtanulta az Erdei Iskolában Kétbodonyban, egyből ki is próbáltuk, mindenki rajzolt mindenkinek valamit)

ezzel a sárga szirmú virággal lehet sárga tetkót készíteni

A kék + jelzést a Kálvária után nem követtük egy darabig, hanem körbekerültük a Kiscelli múzeumot, Koppányt nagyon megfogta az előtte lévő sárkány(?) szobor, szerintem egyszer még visszatérünk ide.

Sárkány a Kiscelli múzeum előtt

Innen már egész gyorsan eljutottunk a Mátyás hegyre felvivő kaptatóhoz)) Sok sok lépcső és folyamatos emelkedés közben értük el a Kőfejtő melletti részt, ahol kinézve felfedeztük, hogy mikor járunk a Mátyás-hegyi barlang felett (Csongor tavaly a Cincér tábor idején járt benne overallos túrán). Sok szép érdekes éppen most virágzó virágot csodáltunk meg és persze sok-sok rovarral is találkoztunk, amelyek közül egyik színesebb volt mint a másik. 

a hegyről a kőfejtő

A hegy csúcsra jó fáradtan értünk fel, nem egy kilátópont, de legalább van egy kis tisztás. Innentől jó darabig csak lefelé mentünk. Még eléggé a lejtő elején fémkorláttal körbevett barlangnyílást fedeztünk fel, jó mélyen lévő nyílással, nem véletlen volt ott a korlát. A lefelé útra valahogy felélénkültünk és jó gyorsan haladtunk, így átsétáltunk egy műúton, de előtte még jól szétnéztünk onnan, hiszen a Megyeri híd elég jól látszott onnan, mg egyébként is jó volt a kilátás, bár figyelni kellett, mert többször jött autó, amíg nézelődtünk. 

a barlang ott lent

Eddigre Tekla kialudta magát és egy gyönyörű virágzó galagonyabokor után besétáltunk az erdőbe, és Tekla is sétált innentől megint jó hosszan. A remete hegyre könnyebb menet volt feljutni, elég könnyed séta viszonylag keskeny, de jól járható ösvényen és a végén kék kúttal, amiből hideg, friss víz nyerhető, így a tartalékok is feltölthetők, bár ez a Fenyőgyöngyétől, ahol akár buszra is lehet szállni alig fél kilométerre van. Innentől a kék sáv jelzést követtük és az erdei úton mentünk, nem a Hármashatár hegyre felvivő műúton.

galagonyabokor virágosan

remete hegyi ösvény

 

A Fenyőgyöngyénél az óránkra és az erőnlétünkre tekintettel egy gyorsnak tűnő leveses, előételes uzsonna mellett döntöttünk. Hát nem a gasztronómia csúcsa, nem rossz hely, finomak az alapanyagok az érezhető, de a szakács aznap nem volt a topon, leginkább Zoli Horobágyi palacsintája nem jött be, nem gyerek és bababarát hely, de legalább volt etetőszék és nem néztek ki bennünket.

A Fenyőgyöngyés pihenő és táplálkozás után a kék sáv jelzést követtük még az Árpád kilátóig. Nekem olyan gyorsnak tűnt, amíg elérünk oda, hogy csoda, mondjuk a gyerkőcök futkároztak és nem a fáradtságukról próbáltak meggyőzni. 

A kilátót jól felfedeztük elől-hátul, kívül-belül, maj a kőkapun át a zöld sáv, zöld körút jelzésen át elindultunk a túránk végcélja, a 11-es busz megállója felé, csak előbb még ott volt a kőből rakott kilátóhely, melynél Koppány megpróbált meggyőzni ez is római rom, mint az Amfiteátrum)

A kilóhelynél, avagy a római romokon:))

 Nagyon jól éreztük magunkat, jól elfáradtunk, nem kellett nagy ringatás senkinek:)))